A paintball története I. – az első játék, a kezdetek

Paintball – “The Survival Game”

paintball története, Nel-Spot, paintball marker

Egy korai Nel-Spot

A paintball története egészen az 1960-as évekig nyúlik vissza, amikor a Nelson Paint Company feltalálta a zselatin héjú, olajbázisú festékkel töltött lövedéket. Először leszerződtek a Crosman légfegyvergyártó céggel, hogy készítsenek egy CO2-vel működő légpisztolyt, ami kilövi ezt a festékkel töltött lövedéket. Az eredeti rendeltetése a festék és pisztoly kombinációjának a fák és marhák megjelölésére szolgált. A farmerek így lóhátról vagy autóból is meg tudták jelölni, amit akartak. Ennek a már létező légpisztolynak volt a kicsit túlméretezett változata az első paintball marker a Nel-Spot Paint Pistol.

A 70-es évek végén egy baráti társaságban, melynek tagjai Hayes Noel (bróker), Bob Gurnsey (sportszer kereskedő), and Charles Gaines (író) voltak, többször is felmerült a kérdés, hogy a városiak vagy a vidékiek rendelkeznek-e inkább a túléléshez szükséges készségekkel. A kérdésen sokat vitatkoztak, mígnem egyszer az egyikőjük meglátta egy agrármagazinban a Nel-spot pisztolyt. A pisztoly egyből megtetszett a csapatnak majd Noel és Gurnsey összeültek kidolgozni a játék szabályait, amit “The Survival Game”-nek (A túlélős játék) neveztek el.

Az első paintballozás

Az első paintballozás helyszínén található emléktábla

Az első paintballozás helyszínén található emléktábla

Az első paintball játékot 1981. június 7-én játszották az egyik New Hampshire-i erdőben. Az első paintballozás tizenkét játékosa a következők voltak: Gaines, Gurnsey és Noel, rajtuk kívül Lionel Atwill és Bob Jones (sportújságírók), Jerome Gary (film producer), Ritchie White (erdész), Bob Carlson (baleseti sebész), Ken Barrett (kockázati tőkebefektető), Ronnie Simpkins (farmer), Joe Drinon (bróker) és Carl Sandquist (szerződéskötő, becslő). Minden résztvevő kapott egy Nel-Spot pisztolyt, pár extra tár olajbázisú festékgolyót és bolti védőszemüveget. (Ez napjainkban már nem felelne meg a biztonsági előírásoknak!) Több zászlóállomás helyeztek el a 3750 négyzetméteres pályán (mai versenyszabvány paintballpályák kb. 1620 négyzetméteresek), minden állomáson 12 különböző színű zászlóval. Ezután minden játékos választott egy színt. A szabályok értelmében az nyert, aki vagy összeszedte az általa választott színű zászlókat, vagy egyedül maradt a játékban, mert a többiek lövést kaptak és kiestek.
A játék során volt, aki megpróbált állomásról állomásra rohanni. Carlson a baleseti sebész pedig arra fókuszált, hogy lelője a többieket és ő legyen az utolsó játékos, aki játékban maradt. Neki összesen 5 játékost sikerült lelőni a 12-ből, ami elég jó aránynak mondható. Lionel Atwill úgy zavarta össze Gaines-t, hogy „GRÁNÁT!”-ot kiáltott majd a közelébe dobott egy hagymát. Gaines-re rontott majd lőtt, de a festékgolyója lepattant Gaines-ről, aki rögtön visszalőtt és kiejtette a játékból Atwill-t. A győztes végül White, az erdész lett, aki egész mérkőzés alatt nem is lőtt, mert nem is látta senki, csak rejtőzködött és állomásról állomásra lopakodott gyűjtve össze az összes zászlót.

Az első paintball után

Bob Gurnsey

Bob Gurnsey, a paintball egyik atyja

Bob Jones írt egy cikket a játékról a Sports Illustrated 1981 októberi számába majd rövidesen a Time Magazinba és a Sports Afield-be is. Hamarosan olvasói levelek százai érkeztek, amelyek érdeklődtek, hogy hogyan kell ezt a játékot játszani; Gurnsey, Gaines és Noel így meglátták a játékban az üzleti lehetőséget. Elkezdtek kezdő csomagokat árulni, amelyek tartalmazták a Nel-Spot pisztolyt, paintball lövedékeket, iránytűt, védőszemüveget és a szabálykönyvet, amit NSG-nek vagyis National Survival Game-nek (Nemzeti Túlélőjáték) hívtak.

Bob Gurnsey megnyitotta első pályáját 1982 márciusában New Hapshire-ben. Megalapította a National Survival Game márkát és kizárólagossági szerződésbe lépett a Nelson Paint-tel a paintball termékeik árulását illetően. Ezután franchise-t épített és szerződött több pályát nyitni akaró tulajdonossal, így az ő neve alatt nyitottak pályát és árulták a termékeket. Ugyanebben az évben két játékos Jeff Perlmutter és David Freeman meglátták az üzleti lehetőséget a paintballban, de nem tudtak megállapodni a National Survival Game-mel. Ehelyett saját céget alapítottak, amelyet Pursuit Marketing Incorporated vagyis PMI-nak neveztek el. Megállapodtak Benjamin Sheridan légfegyvergyártóval, hogy készítsen egy új, sárgaréz testű paintball markert PG (Pursuit Gun) néven és saját festékgolyó gyártásba kezdtek. Ez az új cég csak paintball pályáknak és viszonteladóknak adott el, míg direkt a játékosoknak és franchise-oknak nem. Így az NSG-nek már lett egy vetélytársa és ezzel megszületett a paintball iparág.

Fejlesztési verseny – kezdetben a garázsban majd már gyárakban

paintball verseny

Az Unknown Rebels csapata, az első paintball verseny győztesei

1983-ban tartották az első NSG Nemzeti Bajnokságot, ahol a kanadai Ontario-ból származó “The Unknown Rebels” csapata lett az első nemzeti paintball bajnokság győztese. Az év előrehaladtával annak ellenére, hogy az NSG saját versenyein nem engedélyezte az emberek elkezdtek kiegészítőket szerelni Nel-Sport paintball markereikre például: Tár kiegészítőket, ejtőtárakat, felhúzokarokat, tuningcsöveket. Egyes játékosok ellenezték ezt, mert úgy gondolták, hogy ez a megnövekedett tár kapacitás és tűzgyorsaság szembemegy a játék szellemiségével. De a paintball markerek fejlesztési versenye ennek ellenére megkezdődött.

1984-ben a PG-t továbbfejlesztették PGP-vé (Pursuit Gun Pump) egy recés acél felhúzókarral (a mai pumpás markerekhez hasonlóan), mialatt az NSG kiadta az eredeti SplatMaster-t. A SplatMaster volt az első paintball marker, ami speciálisan a paintball sport számára készült szemben az eddig létező, elsősorban áttervezett paintball puskákkal. Ugyanettől az évtől kezdték el a sportot paintballnak nevezni és kijöttek az első vízbázisú paintball festékgolyók is. Többé nem volt szükség ásványolajra, hogy eltávolítsák a ruhából a festéknyomokat. Az év végétől a játék már Angliában és Ausztráliában is ismertté vált.

A sport fejlődése és terjedése

A sport 1985-ben és 1986-ban az egész világon kezdet elterjedni, nagy érdeklődés övezte a média részéről, amelynek voltak mind pozitív mind negatív hatásai. Sajnos sokan félreértették a sport lényegét és úgy gondolták, hogy erőszakos vagy paramilitáris időtöltés.

Eközben egyre többféle termék került a piacra például csőkihúzók, műanyag arcvédők, amelyeket a védőszemüvegre lehetett csatolni (de a munkavédelmi szemüvegek továbbra is elterjedtek voltak), lövedéktartó övek (mai tubetartók elődei). A játékosok elkezdtek direkt adagolókat forrasztani a paintball markerekre, és elkezdtek rúdtárakat és ejtőtárakat készíteni PVC-ből és műanyag palackokból. Az első paintball tár az „Adventure and Frontline” forgalomba került. A Gramps and Grizzly egy dél-kaliforniai légfegyverbolt is beszállt a paintball markerek továbbfejlesztésébe azzal, hogy bemutatta a “Constant Air” technológiát, amelynek lényege az volt, hogy egy újrahasznosítható CO2 palackot speciális szeleppel és adapterekkel felszerelve hozzáerősítettek a paintball marker válltámaszához. Sok játékos ellenezte ezt az újítást, mert úgy gondolták, hogy nem lesz többé szabályozva a tűzgyorsaság azzal, hogy 5-20 lövésenként CO2 patront kell cserélni, ez pedig a játék szellemisége ellen van.

A paintball tehát a vidék és város ősi vetélkedéséből indult, jópofa baráti játékként és lett az egész világon ismert sportág. A cikksorozat következő részéből kiderül, hogy melyek voltak az első kifejezetten paintballozásra szánt markerek, hogy alakult ki a .68-as kaliber és vált egyeduralkodóvá, és hogy hogyan alakultak ki a ma is ismert és alkalmazott technológiák.

Paintball története négyrészes sorozatunk a linkre kattintva érhető el: A paintball története